Eddigi életem folyamán háromszor voltam Olaszországban, ebből kétszer Velencében. Először kislányként, kilenc évesen jártam a "Víz városában" és elmondhatom, négy dolog maradt meg bennem igazán: a halpiac (irtó kellemetlen szagú, de nagyon érdekes volt), a sajtos üzlet (élményben ugyanaz, mint a halpiac), a rengeteg hatalmas vörös Tiziano plakát (ha jól emlékszem valamiféle Tiziano fesztivál volt), és igen... a temérdek csillogó, szebbnél-szebb és titokzatosnál-titokzatosabb velencei álarc. Akkoriban még az összes kézzel készült remekmű volt (ma már sajnos nem így van), következésképpen szinte megfizethetetlen.
Az álarcok iránti szerelem nem múlt el, és szerencsére a rengeteg rendelkezésre álló hobbivegyszer, kiöntőforma és papírmasé alap segítségével az otthonunkba varázsolhatjuk a velencei hangulatot.
Szükséges anyagok és eszközök:
- Papír félálarc
- Ragasztópisztoly
- Kontúrozó festék - arany
- Delicate metál akrilfesték - ezüst, antik ezüst, óarany, kékezüst
- Metál akrilfesték - zöldeskék, arany
- Gélpaszta
- Csillámpor - ezüst
- Antikoló paszta bitumenes - antikarany és umbra
- Fényes lakk - oldószeres
- Ecsetek (egy vékonyabb hegyes az apró mintákhoz és egy közepes lapos)
- Szalag és paszomány
Első lépésként rajzoljuk fel a megálmodott mintát a maszkunkra. Ha nincs ötletünk, ne bátortalanodjunk el. Internetes keresőben keressünk rá, és számtalan ötletet meríthetünk! Ha nem vagyunk biztosak magunkban, válasszunk aszimmetrikus mintát és nem kell aggódnunk, hogy nem lesz egyforma. Az egyenes vonalak megrajzolásához vastagabb papírt használhatunk segítségként, mert azt szépen rá lehet görbíteni a maszk vonalaira.
Hófehér papírmaszk esetén (mint az enyém) nincs szükség alapozásra, közvetlen festhetünk a felületre. Sokat gondolkoztam milyen színűre fessem az alapot, mert antik aranyat szerettem volna, de az nem volt itthon, és kontúrozóból is csak aranyam van. Először kikevertem, aztán nagy homlokcsapkodások közepette rájöttem, még úgyis antikolni fogom a maszkot, így felesleges kevergetni. Sima metál aranyat használjunk. Fessük meg az orrnyerget és a szemnyílás körüli körön kívül eső területet. (Ne felejtsük el a maszk hátoldalát sem befesteni!)
Ha véletlen elrontjuk, sima fehér akrilfestékkel korrigálhatunk.
Következő lépésként felfestettem az ezüstöt a szem alá és néhány rombuszba. Ez lesz majd a csillámos terület (azért csináltam meg külön, hogy jól látszódjon mely helyekre kerül).
Arany kontúrozó festékkel kis csigavonalakat rajzoltam az arany középrészre. Nem kell túl bonyolult mintában gondolkodni, így is tökéletes lesz.
Tegyük félre száradni picit. Amint felület száraz (kb. fél óra) folytathatjuk a munkát a rombuszok kitöltésével.
Keverjünk sima gélpasztába ezüstszínű csillámport és ecset segítségével (ha kell több rétegben) vigyük fel az ezüsttel befestett részekre: jobb oldalon a szem alá, bal oldalon a szem fölé.
Most már meghúzhatjuk a kontúrozó festékkel az összes vonalat.
Fél órás száradás után már szépen alakul a maszkunk, de még nem az igazi. Elég sok képet néztem az interneten és két éve Velencében élőben is. A kézzel készített, kézzel festett maszkok kilencvenkilenc százalékának a titka (véleményem szerint) az antikolás. Ehhez kétféle antikoló pasztát használtam. Először a bitumenes antikaranyat. Ecset segítségével vittem fel, és egy puha ronggyal töröltem vissza.
Nem kell megvárni a teljes száradását, jöhet rögtön a bitumenes umbra antikoló paszta. Különösen arra ügyeljük, hogy a sarkokba, hajlatokba jusson bőven a pasztából.
A festési sorozat befejező lépéseként, a kiemelkedő vonalakat (kontúrfesték) óvatosan húzzuk át metál arany viaszpasztával. Ez azért szükséges, mert az antikolás során ezek a vonalak mattulhatnak, pedig kiemelkedő vonalként fényesnek kell(ene) lenniük.
A legjobb amit tehetünk, ha ebben a fázisban félretesszük, és hagyjuk egy éjszakán át száradni. Másnap (nappali fénynél) ilyen a "részeredmény":
Az utolsó lépés a lakkozás. Ehhez oldószeres lakkot használjunk, amit két rétegben vigyünk fel (természetesen a másodikat az első száradása után).
Nincs más hátra, mint a festésen kívüli dekoráció. Használhatunk tollakat, flittereket, gyöngyöket, szalagokat, paszományt. Az egyszerűség jegyében és most csak az utóbbi kettő mellett döntöttem. Először belefűztem a gumit, és megfeszítettem kicsit a maszkot, ami a festés során veszített kicsit az ívéből. Pár nap, és a gumi helyrehozza, utána pedig beállíthatjuk a fejméretünkhöz.
Most jöhet a szalag. Mindkét oldalra vágtam egy rövidebbet és egy hosszabbat, ezt (együtt) fűztem be.
A másik oldalon ragasztópisztollyal rögzítettem. Az ügyesebbek vághatnak vékony filclapból köröcskéket, és azzal el is takarhatják a szalagvégeket.
Most következik a paszomány felragasztása. Úgy kezdjük el, hogy hagyunk egy másfél centis darabot túllógni (ezt majd a végén leragasztjuk), és szépen apránként (3-4 centiméterenként) haladva ragasztjuk körbe a maszk alját, követve az íveket. (Ügyeljünk rá, hogy a gumit ne ragasszuk oda, különben nem tudjuk majd állítani a méretét!)
A paszomány túllógó részét hajtsuk vissza és ragasszuk le.
Az elkészült maszk (bár nem velencei) nem csak arcunk, de lakásunk dísze is lehet, ráadásul ugyanezzel a technikával elkészíthetjük a mását akár teljes maszkként gipszből a falra is.
Ötlet, fotó és kivitelezés: Sztarenki Szilvia (beedeescrap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése