2016. december 1., csütörtök

Képeslap elefántcsont gyantával és hődomborítással

Lassan de biztosan közelednek az ünnepek. Én ilyenkor igyekszem jó előre készülni, ajándékcsomagolás ötletekkel, ajándékkísérő kártyákkal és képeslapokkal. Most ez utóbbira hoztam egy példát, és egyedi képeslapokat készítettem hődomborítás és elefántcsont gyanta segítségével.




Szükséges anyagok és eszközök:


Azért, hogy jól gazdálkodjunk az idővel, azt javaslom, először öntsük ki a mintánkat (vagy mintáinkat) a gyantával, és csak utána kezdjük el a képeslap alapjának elkészítéséhez. Ez azért praktikus, mert míg a gyanta szárad, addig összerakhatjuk az alapot.


Első lépésként mérjük ki az elefántcsont gyanta két komponensét. Ezt legegyszerűbben a szettben található mérőpoharakkal tehetjük meg. A két komponensből mindig egyforma mennyiséget öntsünk ki! A gyanta bőrirritációt okozhat, ezért aki úgy gondolja, érzékenyebb a bőre, használja a csomagban található védőkesztyűt. Az én bőröm elég érzékeny, de nem volt gondom az anyaggal kesztyű nélkül sem.



Ehhez a mintához és a pöttyökhöz összesen 5 - 5 ml-t keverjünk be. TIPP: ha egy külön pohárba öntjük a két komponenst egymás után, akkor a mérőpoharainkba nem köt bele a gyanta, és még sokszor használhatjuk őket.


Alaposan keverjük össze a két anyagot, és óvatosan öntsük a formába úgy, hogy a poharat mozgatva egyenletesen eloszlatjuk azt. Figyeljünk, hogy a formát ne töltsük túl, de ha véletlen mégis túlfolyik, akkor a felesleget teljes száradás előtt (míg képlékeny az anyag) levághatjuk ollóval vagy sniccerrel, teljes száradás után pedig csiszolópapírral lecsiszolhatjuk.


Miután kiöntöttük a mintát, marad a pohárban némi gyanta. Ezt egy használaton kívüli öntőforma hátuljára csepegtettem a pálcika segítségével. Attól függően, hogy mennyit cseppentünk egymásra, szabályozhatjuk a pöttyök méretét. Sok-sok ilyen pöttyöt készítettem a maradék gyantából, ezeket hagytam teljesen megszáradni. Későbbi alkotásoknál jól jönnek majd.


Ha elfogyott a gyanta, tegyük félre a mintáinkat száradni (kb. 30-40 perc) és keményedni. A mérőpoharakat papírtörlő segítségével töröljük el (ne használjunk vizet).


Készítsük el a képeslap alapját. Én rögtön két lapot készítettem egyszerre, ehhez két, egymással harmonizáló A4-es méretű kartont választottam: egy világos bézs színűt és egy sötétbarnát. Mindkét kartonból ki kell vágni 1 db 15 x 20 cm-es, és 1 db 9 x 14 cm-es darabot. TIPP: Ha sniccerrel/szikével dolgozunk, használjunk vágóalátétet, így megkíméljük a munkafelületet, és az eszközünk élét is.
Segítségül rajzoltam egy ábrát:


A 15 x 20 cm-es lapokat a 20 cm-es oldal felénél hajtsuk félbe. Ehhez nagy segítség lehet egy csontkés, de ha nincs, akkor egy bankkártya szélével is karcolhatunk bele hajtásvonalat (ezt hívjuk biegelés-nek).


Hajtsuk is félbe.


Az előlapokat (ezek a 9 x 14 cm-es darabok) megcseréltem, hogy elüssön az alaptól.


Az előlapok széleit Stamperia papír öregbítővel, vagy sniccerrel/szikével öregítsük meg, a sarkokat picit hajtsuk fel.


Szikével apró szakadásokat is imitálhatunk, ha a papír szélét egy kicsit bevágjuk és visszahajtjuk.


Most jöhet a hődomborítás. Ehhez mindenképpen szükségünk van egy domborításhoz kifejlesztett tintapárnára, domborító porra, bélyegzőre és hőlégfúvóra. FONTOS: a hőlégfúvó nem helyettesíthető hajszárítóval!


Első lépésként töröljük át a papír felületét egy tiszta papírtörlővel, hogy eltávolítsuk az esetleges szennyeződéseket. Fontos, hogy ne nagyon fogdossuk össze, mert a bőrünkről a papírra tapadt (láthatatlan) zsírréteg szintén vonzza a domborító port. 


A tintapárnával jó alaposan pacsmagoljuk be a bélyegzőt.


Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor a fény felé tartva azonnal kitűnik, hogy az egész felület rendesen befedtük, vagy esetleg maradtak még hézagok. Amennyiben maradtak még matt foltok, ismételjük meg a műveletet.


Nyomjuk rá a bélyegzőt a felületre. Ügyeljünk rá, hogy ha nem használunk akrilblokkot (ahogyan én sem tettem), akkor alaposan nyomkodjuk át a bélyegző teljes felületét.


Óvatosan emeljük fel a bélyegzőt.


Helyezzünk a papírunk alá egy sima A4-es fénymásoló lapot. Nyissuk ki a domborítóport, és alaposan szórjuk be az egész mintát. Ne sajnáljuk a port, nem hagyjuk majd kárba veszni.


Óvatosan emeljük meg a kartont, fordítsuk oldalra és gyengéden ütögessük az élét a felülethez. A pecsételt minta körül ottmaradt felesleges domborítóport egy ecset segítségével söpörjük le.


Tegyük félre a borítólapot, a fénymásoló papírt hajtsuk meg, és a leszóródott domborítóport töltsük vissza a flakonba/tégelybe. Ismételjük meg a műveletet a másik borítólapon is.


A hőlégfúvót kapcsoljuk be, és körkörösen mozgatva olvasszuk rá a port a papírra. Az alábbi fotón jól látszik hol olvadt már rá a domborítópor és hol "száraz" még.


Jelenleg így néznek ki az előlapjaink:


Egy projekten belül nem szoktam ezerféle ragasztót használni. Az Ékkő ragasztó sűrű, átlátszóra és fényesre szárad villámgyorsan. Ennél a képeslapnál még a papírokat is ezzel ragasztottam (nem hullámosítja meg). Természetesen helyettesíthető Expressz ragasztóval, vagy Média ragasztóval is.


Ragasszuk fel a borítókat az alapra.


Itt az ideje, hogy kiszedjük az Elefántcsont gyantát a formából.



Következhet az antikolás.


Bitumenes antikoló pasztával alaposan kenjük be az egyik formát, ügyelve, hogy a mélyedésekbe is kerüljön, majd egy rongy vagy papírtörlő segítségével töröljük le a felesleget róla. TIPP: mivel ez a paszta oldószeres, az ecsetet feltétlen tisztítsuk meg terpentines oldószerrel. Az antikoló paszta teljes száradási ideje 24 óra.



Azért, hogy ne kelljen a hődomborított előlapot kivágni, a maradék papírokból vágjunk alátétet a kereteinkhez. Ezt úgy tehetjük meg a legkönnyebben, hogy körberajzoljuk a belső ívet, majd úgy vágjuk ki, hogy ráhagyunk 2-3 millimétert.



Ragasszuk fel a hátára, majd az egészet fel lehet ragasztani az ellentétes színű előlapra.



Ragasszuk fel a kis műgyanta pöttyeinket is az Ékkőragasztó segítségével, majd itt-ott maszatoljuk össze őket az antikoló pasztával.


A keretbe tehetünk fényképet, öntött motívumot, vagy elhelyezhetünk felette szöveget. A díszítésnek csak a fantáziánk szabhat határt.



Ötlet, fotó és kivitelezés: Sztarenki Szilvia "beedeescrap"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...