Interjú Parádi Orsival a Pandala mesekavics-világ kitalálójával és a "Pandala az állatkertben" színező alkotójával.
Kezdjük az elején! Miért Pandala? Honnan a név és mit takar?
A pandala nevet az egyik első
kavicsfigurámnak találtam ki. Koala fülű, de panda képű, tejeskávé színű kis
lényt festettem, aki mindkét állatkára hasonlított, ezért a két névből kreáltam
egy újat. Aztán ahogy ízlelgettem a szót, újabb jelentésrétegek jutottak
eszembe, amik hűen tükrözték az életfilozófiámat is, mondjuk így. A görög „pan”
előtag (egész, mindent magába foglaló) és a szanszkrit „mandala” kifejezések is
benne vannak. A pandala lény aztán az egyik kedvencemmé vált, kitaláltam neki
és a sok további állatkának egy univerzumot, és róla kapta nevét a
szigetcsoport, ahol élnek. Ez lett a Pandala-szigetek.
Hogyan jött a mesekavicsok
ötlete? Mi inspirál egy-egy új kavicslény kitalálásakor?
Négy
évvel ezelőtt kezdődött az életemnek ez a fejezete, amikor éppen gyesen voltam
Fülöppel, a kisfiammal. A Dunaparton tologattam a babakocsiban, és közben azon tűnődtem, mihez kezdjek a bennem zsibongó kreatív energiákkal. Megakadt a
szemem a szebbnél-szebb gömbölyded, hosszúkás, lapos kavicsokon, és
összeszedtem egy kupacnyit. Otthon előkotortam a pár tubus akrilfestéket,
amivel korábban kísérleteztem már vásznon. Akkor és ott összeállt a fejemben:
kicsi és aranyos fantázialények kreálásához tökéletesen alkalmas ezeknek a
kavicsoknak a változó formája, egyedisége és megismételhetetlensége.
Imádok kavicsot gyűjteni,
órákig tudok matatni a vízparton és mindig kavicsokkal tele papuccsal szállok
ki a kajakból evezés után. A kavicsgyűjtés szenvedély. Meglátni bennük valami
lényt és azt megfesteni pedig izgalmas kaland. Általában a kavics formája dönti
el, milyen állatka lesz: ha hosszúkás, akkor hal vagy papagáj, esetleg hernyó.
Ha kerekded, akkor bagoly, pandala, bálna… Már van egy kialakult állatparkom, de
mindig születnek új színvariációk és új lények. Ezek egy részét tartalmazza a
Mesekavics kreatív alkotókönyvem. A gyerekeknek szánt kavicsfestő készletekbe
viszont már kicsit nagyobb méretű, gyerekkézbe való kavicsot teszek, ezeket
kertészetből rendelem.
A mesekavicsokat követték a
színezők. Erre hogyan találtál rá?
Már gimnazistaként is
szerettem szövevényes, bonyolult, nonfiguratív ábrákat alkotni, sok
ornamentikus motívummal. A tipográfia is izgatott, betűket terveztem állandóan
– nem véletlenül, nővérem akkor már az Iparművészeti Főiskolára járt (ma MOME).
Végül bölcsész lettem, de a rajzolást nem hagytam abba, például a Beszélő
folyóiratban jelentek meg grafikáim, a tudományos rovatot illusztráltam. Aztán
sok év kihagyás után, már a kavicsfestés kapcsán kijutottam Brüsszelbe a
Creativa Expo nevű nemzetközi vásárra, ahol naponta több festőműhelyt tartottam
gyerekeknek. Egyrészt ott rajzoltam először le a figuráimat papírra, hogy
legyen mit színezniük a gyerekeknek, másrészt ott láttam először, hogy
Nyugat-Európában mekkora divat már a színezés. Ez évekkel a hazai bumm előtt
történt, és meglepődtem, milyen szép dolgokat láttam. Rögtön tudtam, hogy én is
akarok saját színezőt.
A legutóbbi könyvedben találkozik a mesekavics és a színező világa, mindez egy mesébe ágyazva. Úgy tűnik, hogy a két terület nagyszerűen kiegészíti egymást. Mi volt a cél a könyvvel, kiknek ajánlod?
Az új könyvem már mesekönyv
is, amelynek főhőse természetesen a pandala lett. Szeretem a tiszta műfajú
gyerekkönyveket, legyen az mese vagy verseskötet, és boldoggá tette, hogy a
Pandala-szigetek színező több, mint tízezer példányban kelt el, de izgatott a
kérdés, hogy mi lenne, ha valami hibrid dolgot csinálnék. Miért ne lehetne egy
könyv mese is meg színező is? Sőt, ha már állatokról olvasunk, miért ne
mutassam be, hogy alkothatjuk meg például kupakokból kígyót? És ha a szülő is
törheti a fejét néhány érdekes természettudományos tényen, akkor még több
beszédtémát teremthetek a szülő és a gyerek között. Mi legalábbis egyfolytában
ilyesmikről beszélünk itthon, ha nem éppen kalózokról, drágakövekről vagy
vulkánokról. Nem titok, hogy a kikapcsolás mellett edukációs célom volt a
könyvvel. Igazi családi könyvnek szántam, amely egyébként körbevezet a Fővárosi
Állat és Növénykertben élő valós állatok között.
Hol találkozhatnak Veled azok, akik szívesen elkészítenének egy kavicslényt?
Július
végétől Mindszentkállán, a Káli-kapocs nevű helyen hetente tartok kreatív
játszóházat gyerekeknek, kavicsfestéssel, színezéssel. Persze mindig ott
ragadnak az anyukák is, szeretnek nyakláncot készíteni maguknak! Ősztől pedig már Budapesten
is tervezek rendszeres foglalkozásokat. A helyet még keresem. A FB-oldalamon
mindig jelzem, mik az új események.
További információ a Mesekavics blogon és a Pandala-szigetek Facebook oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése