2017. március 2., csütörtök

Új Pentart termék, Antikoló festék

Egy nagyon-nagyon szuper, új termékkel volt szerencsém alkotni, ez pedig az Antikoló festék. A használatáról már elkészült a termékbemutató videó, amelyet ha még nem láttatok, akkor a Pentart YouTube csatornáján megnézhetitek.



Az Antikoló festékekkel élethű antik hatást tudunk létrehozni a következő módon: fessük le a felületet egy tetszőleges színű akrilfestékkel, majd száradás után fessük át egy (vagy több), az alaptól eltérő színű, Antikoló festékkel. Egy puha rongy segítségével töröljük vissza. A visszatörölhetőséget segíti a kimondottan ehhez a festéktípushoz kifejlesztett Antikoló festék eltávolító. Nyolc egymással harmonizáló színben kapható: algazöld, fehér, fekete, krémzöld, patinakék, patinazöld, sötétbarna és ólom. A cikkben igyekszem részletesen írni a használatáról és a tapasztalataimról.




Szükséges anyagok és eszközök:


Legelső lépésként csomagoljuk ki a fali díszünket, majd szedjük le és szereljük szét az óralapot. Általánosságban elmondható, hogy ilyenkor leszedem a különböző zsanérokat és egyéb fém elemeket, de most nem tettem, mert azokat is szerettem volna lefesteni.

A kinyitható ajtók üvegeit maszkolószalaggal leragasztottam (kívül is, belül is), így nem lesznek festékesek.


Ahol elnagyolták a fa csiszolását, ott csiszolótömb segítségével rásegítettem kicsit.


Most jön az egész művelet szinte legnehezebb része (a nehézség oka a formában rejlik, és nem a technikában). Kenjük le az egész tárgyat (kívül-belül) fekete alapozó pasztával (gesso). Ha nincs gesso, a művelet kivitelezhető fekete akrilfestékkel, vagy krémes akrillal is. A gesso-t azért választottam, mert matt, a sűrűsége okán eltömíti a fa felület esetleges hibáit, ráadásul az ecsetvonások barázdáiban szépen megül majd az Antikoló festék. Hátránya, hogy nehezebb felkenni, mint az akrilfestéket, tehát szánjunk rá időt.



Az óralapot se hagyjuk ki.


Tegyük félre őket száradni, és vegyük elő a fém díszítőelemeinket. Ezeket is fessük le a fekete gesso-val. Nem baj, ha a festék nem fedi be rögtön száz százalékosan, mert a felragasztásuk után úgyis átfestjük még egy soron.



A gesso száradását hőlégfúvóval gyorsíthatjuk. Következő lépésként ragasszuk fel a díszeket a dobozra. (Őszintén bevallom, hogy én puszta véletlenségből elkezdtem festeni az órásszekrénykém tetejét, mielőtt felragasztottam a díszeket. Ezt látjátok majd a következő fotókon, de ti ne kövessétek el ezt a hibát. Szebb, ha először ragasztunk, mert így a fekete, mint valami árnyék itt-ott megmarad a közökben.)

A díszek felragasztását pár lépésben lefotóztam. Ragasztáshoz a ragasztópisztolyt választottam, mert a felület merev, és a műanyag szépen "ráolvad" a fa egyenetlen felületére. (Ha vászonra készült volna ugyanez, akkor nagy valószínűséggel a lassabban száradó, ámde rugalmasabb és tartósabb sűrű gélpasztát (Heavy Body Gel) használtam volna.)

Először a háztető közepére ragasztottam egy kör csipkét.


Ezeket a díszeket egy erős olló segítségével akár vághatjuk is.


Néhány leveles ág következett.


Majd jöttek a virágok.



A 3D hatás fokozásának érdekében a háztető belsejébe is került néhány díszítőelem.



Ha megvagyunk, kenjük át a díszeket újra fekete gesso-val egy vékonyabb ecset segítségével.


Most jöhet az Antikoló festékek használata.


Mivel maga az alap elég bonyolult (zegzugos) azt javaslom, hogy apránként haladjunk. Nekem ez vált be. Először a házikó tetejét fessük be. Itt ki tudjuk próbálni a festékeket.

Tekerjük le a tégelyek tetejét, és készítsünk elő egy száraz ecsetet és némi papírtörlőt. Ugyanaz az elv, mint a száraz ecset technikánál, azzal a különbséggel, hogy itt a festék teljesen fedni fog. Egyszerre mindig csak kevés festéket vegyünk ki a tégelyből. Fessünk vele egy darabot, töröljük le a papírtörlőbe a felesleges festéket, majd anélkül, hogy az ecsetet kimosnánk jöhet egy következő szín. Ezzel a módszerrel a különböző színeket magán a felületen keverhetjük, moshatjuk egymásba. Ha bizonytalan vagy a "hogyan"-okat illetően, nézd meg a videót. A notesznél bemutatott technikát alkalmaztam én is, csak  más színekkel. A fő színeim a patinazöld és az algazöld voltak, csak néha-néha húztam bele egy-egy patinakék és ólom csíkot.



Mire a másik oldalt is lefestettem, addigra ez nagyjából meg is száradt. Most jöhet az Antikoló festék eltávolító folyadék. Egy puha rongyot itassunk át vele, majd dörzsöljük meg a felületet.



Folytassuk a festést a házikó tetejének belsejével és a virágokkal.



Jöhet a visszatörlés.
Ha a rongy "telítődik" akkor nem töröl tovább, csak maszatol. Ilyenkor keressünk rajta egy tiszta felületet és töröljük át újra a fát (folyadék hozzáadása nélkül).


A virágok igényelnek némi aprólékosságot. Ezt a legegyszerűbben fültisztító pálcikával oldhatjuk meg.


Ilyen lett a virágokon elért végeredmény:


Ugyanígy haladjunk végig az egész dobozon (kivéve a kis üveges rekeszek belsejét). Visszatörléskor az éleket alaposan húzzuk meg, hiszen a valóságban is azokon a helyeken kopik a festék a leghamarabb.



Az üveges kulcstartó rekeszek belsejét ugyanezzel a technikával festettem ki, azzal a különbséggel, hogy csak két színt, a patinakéket és a patinazöldet használtam (leginkább az előbbit). Így ezek világosabbak lettek kissé az óraszekrény többi részénél.


Az óralapot is ugyanígy kentem le, csak a közepébe tettem egy pici algazöldet.



A széleit kicsit jobban visszatöröltem, hogy sötétebb legyen.


Az óralapot visszatettem a helyére.


Néhány chipboard számot lefestettem a patinazöld Antikoló festékkel.


Majd matt média ragasztó segítségével felragasztottam őket az óralapra.


Szedjük le az üvegekről a maszkoló szalagot.



Akár készen is lehetnénk, de nekem még volt némi hiányérzetem, és rájöttem hogyan orvosoljam. Száraz ecset technikával (erről már többször volt szó itt a blogban) áthúztam még a virágokat a zsanérokat és az óralap felületét itt-ott Chameleon gyöngyház akrillal.





Most már tényleg majdnem készen vagyunk, de az egészet megkoronázzuk egy leheletnyi ezüst viaszpasztával a zsanérokon, számokon és a virágok tetején. Az óraszerkezet aranyát is átkentem vele. Ehhez nem kell semmi, csak az ujjunk...





Bár kétség kívül volt munka ezzel az órával (rég festettem ennyi rejtett zegzugot, oldalt és élt), minden másodpercét megérte. Imádom a végeredményt.

Ha nincs bátorságod elsőre egy ilyen projektbe belevágni, próbáld ki egy kisebb, összefüggőbb felületen. Én egy kis méretű dobozon kezdtem a kísérletezést, ezt is megmutatom.



Remélem kipróbáljátok!

Ötlet, fotó és kivitelezés: Sztarenki Szilvia (beedeescrap)

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...